Október 15. Kedd

Reggel nagyon rosszul keltem. Egész este sírtam, de olyan hajnali 2-3 körül sikerült elaludnom. Amikor belenéztem a tükörbe, úgy néztem ki mint egy zombi. Nem akartam, hogy gyengének lássanak Nikiék, hol ott teljesen összetörtem. De ez most mellékes. Kisminkeltem magam, megcsináltam a hajam, fogat mostam és felöltöztem :

Most 5 perccel korábban indultam el. Chris nem volt a kapuban, mondjuk most látni sem akartam. Elindultam tehát egyedül. Útközben, néha legördült egy-két könnycsepp. Egyszer csak valaki utánnam kiabál. Chris volt az. Elkezdtem gyorsabban menni, mert nem akartam, hogy utolérjen.

-Petraa! Állj már meg! -kiabált.

-Hagyj békén!

-Petraa! -mondta, és hátulról megfogta a karomat, és már vele szemben álltam.

-Hagyjál! Nem érted? -ordítottam.

-Beszélnünk kell!

-Nem! Nem kell...! Nincs semmilyen Petra... Hagyjál békén! Örökre!

-Nem! Nem hagyom, hogy emiatt szakítsunk!

-Hát, engem nem érdekel az olcsó dumád! Elegem van! Hagy-jál! Elbetűzzem vagy felfogtad? -és elfutottam. Nem bírtam! Kitört belőlem a sírás.

Sírva mentem be az osztályba. Detti egyből odajött hozzám.

-Jajj Petra! Mi a baj? -kérdezte szomorúan. Aztán magához ölelt.

Ekkor bejött a terembe Niki. Na és itt kezdödőtt a balhé.

-Látom kivagy! -mondta és gúnyos mosolyra húzta a száját.

-Hagyjad már, te rib*nc! -mostmár Detti is felemelte a hangját. Ekkor elengettem, és megfordultam, hogy lássam Niki nagyképű arcát.

-Csak hogy tudd! Chris nagyon jól csókol... -mondta és még gúnyosabb vigyort vágott. Nekem sem kellett több. Akkorát behúztam neki ököllel, hogy elesett. Nem akartam, hogy ennyivel megússza, de ekkor Roli és Marci lefogtak.

-Gyere ide te szemétláda! -üvöltöttem, sírva.

-Petra... hagyd abba - próbált nyugtatni Roli, de nem érdekelt. Próbáltam kiszabadulni, de nem engedtek.

-Normális vagy?! -kérdezte Niki, mert teljesen bevörösödött az arca az ütéstől.

-És te?! Te egy rib*nc vagy! -ordítottam, még mindig sírva

-Petra! -csítitott Detti.

-Nem érdekel! -nem bírtam tovább. Összeestem, és sírtam. Csak sírtam.

Egyszer csak bejött az öfő.

-Szabó! Várfalvi! Az igazgatóiba!

*Az igazgatóiban

-Lányok! Az iskolában nem türőm a verekedést! -kezdte higgattan az igazgató nő. -Ezért kiis csaphatnálak titeket! ... De nem teszem. Mert most elöszőr fordult ez elő, és hozzáteszem UTOLJÁRA  -hangsúlyozta ki az utolsó szót, Sallai igazgatónő.

-Sajnálom! Többet nem fordul elő. -mondtam. Niki megsem szólalt.

-Ahogy mondtam, utoljára! Szóval ha mégegyszer ilyen elő fordul, annak súlyos következményei lesznek. Most megúsztátok egy igazgatóival! Mehettek -és ezzel kiis mentünk az igazgatóiból.